FIGYELMEZTETÉS

Ennek a blognak nem célja Jehova Tanúi vagy bármilyen más felekezet ellen a gyűlölet szítása, sem bizonyos emberek sértegetése vagy bármilyen negatív indulatok gerjesztése. Ez a blog senkit sem akar megsérteni, sem kirekeszteni, nem akar semmilyen módon viszályt vagy gyűlöletet kelteni.

Aki ismer, az tudja, hogy szeretem a Jehova Tanúihoz tartozó személyeket, a blog RÓLUNK szól és a személyes naplómként készítgetem.

Magam is Jehova Tanújaként nőttem fel, a családom jelentős része is Jehova Tanúja. Tehát ez nem egy Jehova Tanúi ellen készített blog.

Az itt közölt írások a belső ügyeinkről szólnak. Akkor is, ha a szervezet egyes nemzetközi vezetői megpróbálják ezeket a témákat olyan ügyekként tálalni, amelyek a kívülállók problémái.

Egy kívülálló ezekből viszont egy szót sem ért, a számukra írom: ezek a mi közös dolgaink. A 2010 nyarán a blogra irányult nagy érdeklődés bizonyítja, hogy egy kívülálló nem tudja értelmezni ezeket az írásokat.

Ezzel együtt azonban szeretném figyelmeztetni az ide látogatókat, hogy a blogban írtak olvasása sértheti egyes látogatók érzékenységét. Ezért elővigyázatosságot javaslok mindenkinek, aki először látogat el hozzám!

A gyűlölködő kommentek az észlelésük pillanatában mérlegelés nélkül törlésre kerülnek. Az ilyen kommentek szerzői a blogról is ki lesznek tiltva, ahogyan eddig is ki lettek tiltva.

Felhasználási feltételek

1. Ez a blog elutasítja a gyűlölködést és ezzel együtt bárki megbélyegzését a világnézete vagy származása alapján.
2. Ez a blog tiszteletben tartja mások világnézetét és nem kíván olyanokkal közösséget vállalni, akik erre nem képesek.
3. Ez a blog elutasít minden olyan tevékenységet, mely alkalmas valamely vallás tagjai ellen uszítani vagy negatív hangulatot kelteni. Ilyen céllal a blog nem látogatható és a közreadott írások sem használhatók ilyen célra.
4. Ez a blog tiszteli a szerzői jogokat és ha máshonnan át is vesz anyagokat, azt a jogszerű keretek között teszi meg, nagyon alapos indokkal. Amennyiben ezt bármelyik látogató máshogy tapasztalja, azt jelezze a blog szerkesztőjének. A blog szerkesztője minden ilyen panaszra nyílt állásfoglalással reagál.
5. Az ezen a blogon közreadott anyagok szabadon felhasználhatók, külön engedély és a forrás megjelölése nélkül is. Kivételt képez a 3. pontban leírtakkal kapcsolatba hozható online vagy offline felület.
6. A blogon közreadott információk ellenőrzésre szorulnak. Bár a szerkesztő mindent megtesz azok hitelességének az ellenőrzése érdekében, felelősséget nem vállal értük. Ahogy az többször is leírásra került, ez egy szubjektív blog.
7./A A blog bejegyzéseinek az olvasása bizonyos vallások tagjainak a számára sértő lehet.
7./B A látogatás és olvasás csak saját felelősségre történhet, a blog szerkesztője nem osztozik ebben a felelősségben.
8. A blogon a kommentek nem kerülnek előmoderálásra, de ezt a blog szerkesztője bármikor megváltoztathatja. Ezzel kapcsolatos szabályok:
8./A Minden gyűlölködő komment moderálásra kerül. Gyűlölködésnek tartok minden olyan megnyilvánulást, amelyik más ember, csoport vagy szervezet negatív megítélésére ösztönöz.
8./B A nem megfelelő vitakultúrával megírt kommentek törlésre kerülnek. A blog szerzője magának tartja fent egy komment ilyen jellegű minősítését.
8./C Ha valaki kérni szeretné egy komment bármilyen okból való törlését, azt jelezze a blog szerkesztőjének a blog.hu üzenetküldő rendszerén keresztül vagy emailben.
9./A A blog látogatása, olvasása és kommentelése saját felelősségre történik, a blog szerzője ebből a felelősségből nem vállal át semennyit.
9./B A kommentek írói maguk vállalják a kommentjeikért a felelősséget. A kommentek írói tudomásul veszik, hogy a kommentjeikért a blog szerzőjére ruházható anyagi felelősség maximális összege 0 forint.
10. Azok, akik a blogon megírt hozzászólásokat egyházfegyelmi ügyekben (értsd: bírói bizottság) a vád mellett használják fel, súlyosan megsértik az első három pontot. Ezzel a tettükkel felhatalmazzák a blog szerkesztőjét és barátait arra, hogy súlyos szankciókat alkalmazzanak. Ezzel kapcsolatban semmilyen panasznak nincs helye. A legenyhébb szankció a kitiltás.
11. A 10. pont vonatkozik minden más olyan esetre is, amikor valaki a világi hatalom hivatalaihoz fordul és valakit a világnézete vagy vallási kérdésekkel kapcsolatos véleménye miatt panaszol be.
12. Ezen szerződés a blog megnyitása után azonnal életbe lép.

JT BLOG

Jehova Tanúiról a saját véleményem szerint. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez valamilyen „hivatalos" oldal, előre szólok: itt a saját internetes naplóm olvashatja. A megfogalmazott mondatok mind a saját véleményemet tükrözik. Nem tárgyilagos, nem forrásértékű, nem ez a célja. Erősen szubjektív és nem keresztény (sajnálom, de nem tudok úgy gyűlölködni, ahogyan egy hívő, megtért kereszténytől elvárt. Számolj ezzel, mielőtt a tömegkommunikációs kvalitásomat vagy a hitem kezded kritizálni. Egyébként a blog minden írása és a blog szerzője is szabadon kritizálható, vitatható. Ha valaki megkritizálna engem, kérlek ne fenyegetőzz jogi eszközökkel, meg hasonlókkal, majd megvédem magam a saját eszközeimmel. Nem hiszek a hatalmi eszközökben és ezért akkor sem akarok azokra támaszkodni, amikor nehezebb az élet. Fontos: a blogon megjelenő bármilyen információt átvehetsz, másolhatsz, közölheted a saját blogodban, honlapodon, könyvedben, stb., nem ragaszkodom ahhoz sem, hogy forrásként megjelölj. Különösen ügyelek arra, hogy a blogon ne történjen meg máshol publikált anyagoknak a jogszerűtlen felhasználása. Ha mégis ilyet észlelnél, kérlek, hogy először engem keress meg. A felhasználási feltételek átolvasása a blog használata előtt kötelező, utólag ugyanis nem lehet reklamálni.

Friss topikok

Címkék

1878 (7) 1881 (3) 1914 (45) 1956 (3) 1975 (20) 2014 (15) afrika (5) amish (3) audrey (7) barbara anderson (17) barber (1) barr (8) barry (11) berta (5) beth sarim (10) betiltás (11) bikbak (5) bírói (26) blogügyek (54) bohnet (4) bonnie (10) bossert (1) bowen (3) chapman (1) chitty (4) cocho rocha (3) conley (3) covington (4) család (19) családfa (12) ébredjetek (7) eisenhower (2) elkülönülés (12) énekeskönyv (1) évkönyv 1975 (28) évkönyv 1996 (9) evolúció (4) felkent (19) film (1) főhivatal (86) fred franz (15) gks (1) greenlees (2) gyülekezet (59) henschel (6) híresség (34) hitvédelem (20) holocaust (4) homoszexualitás (14) indoktrináció (11) ingatlan (44) interjú (19) jackson (3) japán (4) jaracz (21) jehova (3) jelek (13) joseph russell (1) kanada (5) karácsony (2) kegyelem (2) kiadványok (28) kiberprédikálás (8) kiközösítés (24) királyság terem (11) klein (5) knorr (20) konrád (4) köszöntés (4) kriminális (33) lakáshalmozó (4) losch (12) magazin (3) malcolm (8) manipuláció (18) maria russell (17) mary (9) metodista (1) moyle (3) muhammad ali (3) múzeum (3) nemzedék (29) név (2) nigéria (1) oktatás (7) őrtorony (19) palotás (12) peloyan (1) pénz (64) pletyka (4) politika (23) prédikálás (24) R100 (14) raymond franz (11) rose ball (6) russell (97) rutherford (63) salter (3) schroeder (5) silentlambs (8) statisztika (18) susette (1) swaggart (2) swingle (3) sydlik (8) szabadkőműves (18) szexualitás (26) temető (17) tenisz (5) üldözés (18) vének (63) vér (8) vezető testület (73) zoé (3) Címkefelhő

Túlélőkészletem

Miért nem írta meg az újság?

2017.01.15. 18:15 | l.gabi | 16 komment

Címkék: család kriminális

Egy régi adósságom szeretném törleszteni, mely most vált megírható történetté. A blog olvasói közül valószínűleg sokan tudják, hogy Ausztráliában parlamenti bizottság vizsgálta a Jehova Tanúi szervezetén belül történt szexuális támadások ügyét és azokban a szervezet magatartását. A bizottság előtt a Vezető Testület egyik tagja, Geoffrey Jackson is megjelent. Az eseményről sok (nem magyar nyelvű) médiafelület is beszámolt, köztük a BBC is. A magyar nyelvű média vajon miért maradt közömbös?

rc_australia.JPG

A vizsgálat eredetileg a Katolikus Egyházon belüli gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények miatt indult, de kiderült Jehova Tanúi szervezetének az érintettsége is. A különböző híroldalakon egységesen jelent meg az információ Jehova Tanúi szervezetének az ausztráliai részéről, miszerint 60 év alatt 1006 ügyet azonosítottak és ezek közül egyet sem jelentettek a hatóságok felé. Ebből sokféle következtetés levonható, de egy parlamenti bizottság ilyen jellegű kijelentése, hát minimum egy tudósítást megérdemelne. Ha én egy szerkesztőségben dolgoznék, minimum egy elemző cikket biztosan szánnék rá. Tudomásom szerint a magyarországi média nem foglalkozott az üggyel. Az okokat nem tudom, de négy szerkesztőséggel volt külön-külön egy próbálkozásom és erről szeretnék most beszámolni.

Azt előre kijelentem, hogy a velem kapcsolatba lépett újságírókkal egyébként nagyon jó a személyes viszonyom. Más területeken is dolgoztunk már együtt, a jövőben is fogunk, mert ők a végsőkig elmentek annak érdekében, hogy megtartsák a megállapodásaink rájuk eső részét. Nem akarom az ő életüket és pályafutásukat megnehezíteni, ezért nem járatom őket le, nem tartom őket személy szerint hibásnak. Nyilván nem is rájuk haragszom, mivel nem ők hozták meg a végső döntést. A történtek miatt viszont nem hallgathatok, különösen azért nem, mert ők nem szólalhatnak meg, így a felhatalmazásuk nélkül, de tulajdonképpen helyettük beszélek.

Egy közéleti lap újságírója

Ahogy sorra keletkeztek az elérhető dokumentációk, azt éreztem, hogy ezt a témát nem lehet megkerülni. Vártam mikor figyelnek rá fel Magyarországon is, de hiába, nem történt semmi. Ezért összeszedtem a nyilvános dokumentumok linkjeit és azt kapta meg az elsőnek kiszemelt újságíró.

Nagyon hamar válaszolt, levelének az érdemi része egyetlen szűk mondat: "miért lenne ez érdekes a magyar olvasóknak?". Azt gondolnám, hogy egy Magyarországon is működő felekezetről érdekes információt kapott, hiszen hivatalban lévő ember nyilatkozott róluk valami nagyon botrányosat. Pár levélváltás után sem tudtam elérni a szakmai érdeklődése felkeltését, ezért hagytam.

Bulvármédiás újságíró

A bulvármédia általában negatív kontextusban kerül elő, de elég sokaknak hasznos a működése. Azon kívül, hogy valahol színteret lehet találni a túl sok embert nem érdeklő celebek számára is, nagyobb a rendelkezésre álló mozgásterük. Legalábbis időnként ezt mondogatták, amikor nem szervezettel összefüggő ügyekben dolgoztunk együtt a múltban. Erre hivatkozva ajánlottam fel nekik a vizsgálat megállapításaival kapcsolatos linkgyűjteményt. Hangsúlyozni kell, hogy linkgyűjteményről van szó, mely a bizottság megállapításait tartalmazza.

A téma komolyabban szóba is került valamilyen értekezleten, mivel számos kérdéssel elárasztottak. Ők észrevették azt, hogy a szervezet a magyar jogszabályok szerint nem vádolható meg törvényszegéssel, mivel a magyar jog nem ír elő jelentési kötelezettséget, sőt, az ilyen ügyek bejelentését sem teszi lehetővé a vének által. Az első fordulóban tisztáztam velük, hogy nem a bejelentési kötelezettség elmulasztása a történetben az érdekes, hanem a rendszeresen elkövetett bűncselekmények száma és időbeli kiterjedése. Az valamit azért mégis jelez, hogy annyi időn át, olyan gyakorisággal történtek gyerekek sérelmére szexuális jellegű támadások, nem?

Akkor előkerült egy probléma: sok vagy kevés? Azt ők ugyan értik, hogy egy eset is sok, de vajon a magyar társadalomban hány eset történik? Mert mi van akkor, ha írnak az egészből egy cikket és kiderül, hogy arányaiban a szervezetben sokkal kevesebb eset fordul elő, mint a társadalom egészében? Ezek jó kérdések, de azt gondoltam, hogy ezt egy újságíró képes ellenőrizni a megkérdezésem nélkül is. Elküldtem nekik egy linket, melyen az ausztráliai bűnügyi statisztikai adatok érhetőek el. Körülbelül 40-45 másodperc volt a kereséssel és a link kimásolásával együtt.

Utána visszaírt az újságíró (megfogalmazásából szintén egyértelmű, hogy valamilyen kupaktanácsos beszélgetés után), hogy vajon mennyi ilyen ügy van Magyarországon a rendőrség statisztikája szerint? Nem elírtam, ez egy felém intézett kérdés volt! Újra küldtem egy linket, hogy honnan induljanak el, leírtam hova kell kattintani. Ezt követően még 4 emailre volt szükség a részemről ahhoz, hogy a szükséges adatot megtalálják! Az utolsó ilyen emailt szerintem követte volna újabb is, csak felajánlottam a cikk megírását is, látva mennyire nehézkesen mennek az ilyen egyszerű lépések is. Azt tippeltem (akkor), hogy talán elszégyellték magukat és máshonnan kértek technikai segítséget.

Meglepő módon ezt követően is olyan kérdéseket tettek fel, melyre úgy éreztem nekik kellene megkeresni a válaszokat. Kezdtem úgy érezni, hogy sokkal kisebb munka lenne megírnom egy bejegyzést és engedélyezni részükre annak a leközlését. Abban a hitben, hogy a teendők meghaladják a képességeiket, magukra hagytam őket. A mai napig nem keletkezett semmilyen cikk a részükről. Akkor még azt hittem, hogy szimplán ügyetlenek voltak, bele sem mertem gondolni abba, hogy valaki direkt akadékoskodott (erre most sincs bizonyítékom).

Oknyomozó riporter

Úgy éreztem sokkal komolyabb szerkesztőségre van szükség, ezért egy rutinos csapatot kerestem meg. Amikor kiegészítő információkat kértek, a szokott eljárásokat alkalmaztam. Ez azt jelenti, hogy saját vagy munkahelyi eszközöket nem használunk, csak nyilvános helyen lévő, bárki által elérhető gépeket. Az ilyen ügyeknél felhőt használunk, ahova munkahelyi vagy privát géppel nem lépünk be, oda adatokat nem teszünk fel és nem is töltünk le. Ezen a halálosan egyszerű kezelőfelületen nem tudtak tájékozódni, mint kiderült, életükben először láttak ilyesmit.

A sorozatos technikai kudarcukat látva, egy futár szerepre vállalkozó segítőt kellett alkalmazni. Ő Budapesten elment egy nyilvános helyre, ott töltötte le egy nyilvános gépre a dokumentumokat a felhőből, a helyszínen kinyomtatta, elvitte az átadási helyre (ahol letette a csomagot), majd a találkozási helyre ment. A találkozási helyen 25 perces késéssel érkezett a műsorkészítő, addig olyan 60 méternyi távolságban ült egy autóban. Ezt a fajta bizalmatlanságot még megértettük, ez akár a rutinjukból is eredhet. A mai napig nem tudjuk mi volt ennek a 25 perces autóban ülésnek az oka, de nem is firtattam.

A futár átadta egy papíron leírva, hogy hol találja meg az átadási pontot az illető és ott mit kell tennie, hogy a kezébe kerüljön a szatyor, melyben a lecsomagolt dokumentumokat találja. Egyébként nem volt bonyolult (X panzióban a recepciósnak azt mondani, hogy egy bizonyos csomagért jött), de a műsorkészítőnek elsőre nem sikerült megoldania ezt a feladatot és személyes segítséget kért. Mivel nem kapott, másodszori próbálkozásra sikerrel járt. Szintén nem értem ezt, de gondolom más sem.

Az anyag feldolgozását megkezdték és nagyjából egy 2 hónapos időszak alatt 176 kérdést fogalmaztak meg. Eleinte válaszolgattam, de az egyik pillanatban összeszámoltam az addig feltett kérdéseket és szóvá mertem tenni, hogy ennyi erővel elkészíthetem én is a műsort, aztán majd vegyék meg tőlem pénzért. Ebből sértődés lett, ugyanis nekik kötelező ellenőrizni az információ forrását. Megjegyzem, hogy a forrás nem én voltam, mert minden a kezükre jutott dokumentum fejléces papíron volt, ráadásul akkor már nagyon sok helyen voltak elérhető adatok, többek között elérhető volt a felvétel a Vezető Testület tagjának a meghallgatásáról is.

Nem tudtam merre tart az ügy, de valahol véletlenül egymásba futottunk és el tudtam beszélgetni a hölggyel. Számára kínos volt a beszélgetés, de ha már amúgy is ott volt, meghívtam őket aznap estére egy másik helyre. Amikor már oldottabb volt, akkor elfecsegte, hogy soha nem lesz műsor az anyagból, de ez nem az ő döntése. Ez 2016. augusztus végén történt (többen is jelen voltak, de nem tudták milyen műsorról esett szó). Azt a mai napig nem értem, hogy ezt miért nem merte már akkor megmondani, amikor ez egyértelművé vált a számára.

Bulvárműsoros tévés

Az előbbiek után, egy általam nem sokra becsült műsor szerkesztőségét kerestem meg. Elmondtam, hogy egy vallási közösségen belül felfedezett 1000+ bűncselekményről van szó, magyar szerkesztőség még soha nem dolgozta fel, övéjük az első közlés lehetősége. Tanulva az előző esetekből, hangsúlyoztam, hogy nem vallási ügyről van szó, hanem sorozatosan elkövetett bűncselekményekről.

Maga a szerkesztőség magazinműsorként határozza meg önmagát, több oknyomozó anyaguk készült, ezért feltételeztem róluk, hogy nem szúrják el. Hamar elfogott a félelem, hogy az átadott linkek ellenére ismét kérdésekkel halmoznak el. A kérdéseik szintén olyanok voltak, melyek a megadott linkeket átnézve megválaszolhatóak lettek volna. Korábban is tapasztaltam, hogy általában az újságírással foglalkozók egy része kifejezetten gyenge az információk megszerzésében, de ezen próbáltam túltenni magam.

Nagy meglepetésemre, mégis komolyan kezdték venni, mert háttérbeszélgetésre invitáltak embereket, köztük olyanokat is, akiket személyesen ismerek. Az egyiküknek az állásfoglalása sok esetben döntőnek számított már a múltban. Ha valamit komolynak minősített, akkor a témán maradtak, ha komolytalannak, akkor ejtették. Ő feldolgozásra érdemesnek minősítette a témát. Ezt követően magánemberként(!) elkezdték felkeresni őt emberek (nem a szervezet részéről), hogy örülnének, ha a téma nem kerülne adásba. Visszakérdezett, hogy vajon a "magánemberek" által képviselt egyháznak vannak-e kínos ügyei Magyarországon, de ezt tagadták. Azt állították, hogy nem időszerű ennyire keresztényüldözésekkel terhelt világban bármi olyat publikálni, ami hátrányos a magukat keresztényként definiáló vallásokra nézve. Az ismerősöm hajthatatlan maradt, mivel a történetben ő nem keresztényeket és keresztényekre vadászó embereket látott, hanem bűncselekmények áldozatául esett gyerekeket.

Hamarosan (értsd: 48 órán belül) az egyik értekezleten félrehívták az üggyel foglalkozó embert. Közölték vele, hogy valamiféle felsőbb utasítás hatására az anyag elkészítését diszkréten le kell állítani. Ha el is készítené, nem adhatná le a tévében, de ne is kopogjon vele máshol, mert sehol nem fogja tudni leadni. Semmi fenyegetőzés nem volt, a döntést közlő vezető sem értett egyet az utasítással. Az, hogy a "felsőbb utasítás" mit jelent, nem derült ki. Lehetett a tévé vezetése, a tulajdonosai vagy akárki más is.

Ki fog írni az ügyről?

Más, nem szervezettel kapcsolatos ügyekben is volt már ilyen tapasztalatom, így tudom mennyire nem éri meg ilyenkor újabb és újabb helyen próbálkozni. Abban reménykedem, hogy mégis akad egy-két bátor szerkesztőség, amelyik követni meri az alább felsorolt néhány szerkesztőség példáját:

BBC

The Washington Post

The Guardian

ABC

The Telegraph

A fentiekben említett egyik embert, január 12-én (most, 2017-ben) egyeztetésre hívták. Annyira nem érdekes kik voltak ott és kiket képviseltek (nem akárkik voltak, okkal hiszik magukat valakiknek), mert az a lényeg amit elmondtak. Az állításuk szerint ilyesmi anyag "ennyire érzékeny" időszakban nem fog lemenni vagy megjelenni ott, ahol van beleszólásuk (mármint Magyarországon). Egy ilyen hír ugyanis nem csupán egy távoli ország kisegyházának az ügye lenne, hanem alkalmas arra, hogy felszítsa (idézem) "az egyházellenes hangulatot és érveket adjon az antikeresztény ellenzék kezébe". Az ismerősöm felvetette, hogy éppen ez a bizottság mondta ki, hogy Jehova Tanúi szervezete Ausztráliában a hírneve érdekében jobban védte a bűnözőket a gyerekeknél, így most valami hasonló történik, csak ebben az esetben nem érti a döntést, mert nincs a döntéshozók mögött egyházi kényszerítés.

Úgyhogy nem tudom megválaszolni a címben feltett kérdést, de szurkolok a hallgatás megtöréséért.

A bejegyzés trackback címe:

http://jtinfo.blog.hu/api/trackback/id/tr4112127073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.01.15. 19:57:05

Én írtam erről az esetről. mert készült egy dokumentumfilm is és azt elemztem ki: eletazortoronyutan.blogspot.hu/2015/08/pedofilia-leleplezese-jw-org-nem.html
A filmet sajnos azóta eltávolították, így maradt az összefoglalóm, aki nem hiszi, nem tud utánajárni, hacsak el nem olvassa a teljes film szövegét angolul (link megadva), igaz az is a Silentlamb oldalán van csak fenn.

Rendszeresen nézem a BBC műsorait ezekben a témákban. Jóllehet ők is súlyosan érintettek voltak az ún történelmi molesztálások eltikolásában (pl Jimmy Savile ügyében), mára már sokkal nyiltabban állnak a témához. Sőt elismerik a saját mulasztásaikat is (legalább részben). Egyik ilyen dokumentumfilm Louis Theroux filmje, ha valakinek van idegzete végignézni: www.youtube.com/watch?v=yNfGeJlZeSM

A szólsászabadság alatt azért nálunk nyugatabbra nem egészen azt értik, mint itt. Amikor tavaly meghívtak a Ridikülbe, az egyik szerkesztő, aki mindenáron valami szaftos történetet akart belőlem kíhúzni a nyilvánosság előtt, megkérdezte tőlem, amikor látta vonakodásomat: "Szerintem Magyarországon nincs szólásszabadság?". Erre én visszakérdeztem: "Miért, szerinted van?" Persze az tetszett volna nekik, ha valaki úgy áll ki, és helyettük elmond dolgokat és elviszi a balhét (a saját hátán)! Természetesen megspórolva nekik a kutatásokat és a témában való felkészülést. Én erre nem voltam hajlandó, főleg úgy hogy akkor már túl voltam egy EBH-s peren és elég sok hatóságnál megfordultam, így TUDOM, hogy senkit nem érdekel érdemben ez a téma, a gyermekvédelem, a szekták működése által sértettek, mert egyáltalán nem is értik ennek a témának a jelentőségét. Nálunk eleve ezt az erőszak témát (legyen szó családon belüli erőszakról, vagy csak bármilyen agresszióról) nem tekintik olyan nagy ügynek. Az 1006 nem jelentett bűncseleknény el sem érte az ingerküszöbüket, mint ahogy az itthon történt esetek sem jutnak többre, mint egy-egy szalagcím, amiben mindenki felháborodik, felelősöket keres és aztán szépen elfelejt.

l.gabi 2017.01.15. 20:03:36

@t.csilla: bocsánat, rosszul fogalmaztam, mert te is írtál róla és JJ blogján is szépen nyomon lehetett követni. Úgy értettem, hogy országos újság vagy tévé nem foglalkozott az egésszel.
Én felajánlottam azt is, hogy kimondom amit nem mernek leírni vagy ők alánarrálni, de ez sem ment át az említett helyeken.
Egyébként a saját tapasztalataim ugyanazok, mint a tieid is, sajnos sokszor gyávák és nem kutatnak. Néha már azt is kétségbe vonom, hogy képesek-e kutatni bármi fontos után. Már lassan ott tartok, hogy összehozok én egy tévét vagy újságot, mert ezek semmit nem mernek megpiszkálni, amiben "nagy" ember is érintett.

teremtett ember 2017.01.16. 06:39:13

Mi lenne, ha például a romániai
vagy egyéb külföldi magyar
médiafelületeken próbálnátok
meg feldolgoztatni a témát?
A kolozsvári Krónika című lap,
vagy valamilyen székely szer-
kesztőség (pl.: Hargita Népe)
lenne megkeresve.

l.gabi 2017.01.16. 07:04:28

@teremtett ember: az egész ügyben az a hír, hogy egyetlen magyarországi szerkesztőség sem ítéli annyira fontosnak ezt az ügyet, hogy írjon vagy beszéljen róla. Ezt a furcsa helyzetet nem akarom már megváltoztatni, elég sok energiát fordítottam rá eddig is.
Kissé más nézőpontból szemlélve, egyébként a blogok szerkesztőinek ez egy előnyös helyzet. Ha sok-sok ügyről ugyanígy meg lehetne mutatni, hogy a klasszikus média nem akar vagy nem tud vele foglalkozni, azon csak nyerhetünk. Ezt a "veszélyt" még nem értik és nem is érzik, de remélem pár év múlva nagyon sajnálni fogják.

t.csilla · http://blogjt.blog.hu/ 2017.01.16. 07:14:42

@l.gabi: Nem arra utaltam, hogy az én blogfelületem helyettesíthetné a médiát :), csak megemlítettem a story-t, mert a témához jön.
De egyébként ebből a pici szeletből is látszik, hogy az egyes témákra specializált blogokon jobb minőségű információ érhető el, mint a mainstream mediából. (Amihez amúgy is agyhalottnak kell lenni valakinek, hogy az ott leadott infót elhigyje...)

"Ezt a furcsa helyzetet nem akarom már megváltoztatni, elég sok energiát fordítottam rá eddig is."

Ha bárkit is érdemben érdekelne a dolog, akkor a magyarországi bloggerek már "hordtak össze annyit", hogy azon el lehetne indulni. Ha ez az alap érdeklődés nincs meg, akkor ezt kívülről indukálni nem nagyon lehet.

l.gabi 2017.01.16. 07:26:23

@t.csilla: A vizsgálatot végző bizottság anyagai áttekinthetőek, alkalmasak a feldolgozásra, ha akartak volna valamit kezdeni velük, megtehették volna.
A január 12-i megbeszélésen mondtak pár elégedetlen szót a nézettségükről. Ők mondták ki, hogy amúgy is mindegy mi jelenik meg náluk, mert szerintük a youtube nézettségben veri a tévéket - és persze nem értik az okát, szerintük az emberek nem elég igényesek :)

teremtett ember 2017.01.16. 07:36:43

1.Mit nyerünk ezzel?
2. Kik számára jelent ez veszélyt?
3. Miért fogják sajnálni?

kócsag 2017.01.16. 12:10:17

@l.gabi: Ebben a helyzetben az nyer, aki híreket tud eljuttatni tömegekhez. Szerintem a tévét már leírhatjuk Magyarországon, inkább meg kellene találni az új platformot, ahol az információcsere megtörténhet. Ki lehetne használni azt a helyzetet, hogy nem képesek vagy nem akarnak hírt közölni.

l.gabi 2017.01.17. 06:40:15

@teremtett ember: A nyereség az, hogy a klasszikus média hírforrás-jellege megszűnik és aki magyar nyelven akar tájékozódni, nem hozzájuk megy, hanem jelenleg maradnak a blogok. Legalábbis a jelenlegi helyzet szerint. Az is nyereség, hogy ezért nem kell semmit sem tenni, mert saját maguk bontják le a saját maguk hírközlő szerepét. Ez a helyzet nem csupán ebben az ügyben és minket érintően jelenik meg, hanem sok más dologban is.

Veszély: idézőjelbe tettem, mert a nézők és olvasók elvesztését nem akarják helyesen értelmezni. Mindenféle magyarázatot összehordanak, melyből csak azt hagyják ki, hogy ők mit tettek az olvasóik/nézőik elvesztéséért. Pedig Magyarországon annyi példa van: egykori Matáv, IWIW, köztévé, a kereskedelmi tévé és még hosszasan sorolhatnám. Az általam klasszikus médiának nevezett felületek szerkesztőségei vannak veszélyben, de ezt most kifejezetten a magyarországi helyzetre értem. Az, hogy jelentős híreket nem közölnek, bulvárosodnak, Moszkvában írják az álhíreiket, képtelenek rendes hírszerkesztésre, ez leginkább rájuk nézve veszély.

Azértt fogják sajnálni, hogy ebbe az egészbe belementek, mert ezzel elvesztik a munkájukat. Nem biztos, hogy olyan nagyon oda lesznek érte, csak az előbb említett magyarországi bukások után mindig megjelennek a sajnálkozó nyilatkozatok és a béőd magyarázatok. Azért szorítok, hogy még sok-sok ilyen helyzet álljon elő, sok ember legyen miatta felháborodva és ezen a táptalajon kinőhessen valami másféle, jobb híráramlás.

l.gabi 2017.01.17. 06:42:29

@kócsag: Ezt gondolom én is. Ráadásul cinikusan azt mondják ők is, hogyha nem tetszik a döntésük, csináljuk meg jobban, másképpen :)

alexa_szendrey · http://bktm.blog.hu 2017.01.17. 19:12:28

Ez a sok-sok kérdés nem ok nélküli. Több szerkesztőségben szokás a témajavaslatról rövid prezit tartani. A fizetés a megjelent anyagok után van. A prezire való készülés, infogyűjtés idő, amit nem fizetnek, vagyis nem mindenkinek. Azért kérdez, mert kényelmesebb, mintsem utána olvasgatni, fordítgatni. Meg kell győzni az anyag előzetes elfogadásáról mindenkit. Ilyen témáknál még ezer további kérdés van, azt is meg kell válaszolni a témafelelősnek, ha akarja az anyagot.
Lehet erre sok mindent mondani, szerintem sem jó, de így működik. Nem ok nélkül hiányoznak a jó írások és az aktuális hírek. Sokszor ejtőernyősök a vezetők és ők döntenek szakmai kérdésekben. Soha nem gondoltam volna a XXI. században ejtőernyős vezetőket Magyarországon, de mi visszafele haladunk az időben, újra értjük ezt a fogalmat...

l.gabi 2017.01.18. 04:22:03

@alexa_szendrey: Erre nehéz mit írni, mert szerintem sem jó. Az alkalmazotti oldalról nézve viszont számomra még mindig nem érthető valami. Ha van egy téma, amiről írni akarok (vagy műsort szeretnék készíteni), akkor valamennyire tájékozódom, valamennyire elkezd érdekelni. Akár fizetik az idő, akár nem, csak képes vagyok összerakni belőle egy prezit és válaszolni a kérdésekre.
Szerintem el kellene választani azt is, amikor valaki a saját problémájával keresi meg a szerkesztőséget vagy egy nemzetközi sajtót megjárt hírre hívja fel a figyelmet. Az utóbbi esetében nem lenne szabad úgy kezelni, mintha például egy munkaügyi vitámmal kopogtatnék.

alexa_szendrey · http://bktm.blog.hu 2017.01.18. 15:31:11

@l.gabi: Ezt ketté kell választani. Aki ténylegesen a műsorkészítéssel vagy az írással foglalkozik, nem mindig azért van ott, mert újságíró akart lenni egész életében. Nem volt munkája, jött a lehetőség és élt vele. Ettől még nem tud információt gyűjteni, nem tud tájékozódni, legfeljebb tud írni. A kutatás sokszor csak google-keresést tartalmaz, de a számítógép elől senki nem áll fel. Ilyen hozzáállással elképzelheted mennyire alaposak a prezik.

alexa_szendrey · http://bktm.blog.hu 2017.01.18. 15:35:12

A szakmai vezető, aki nálunk még tanít is és nagyon büszke a saját szakmai múltjára, olyanokban nem tud dönteni, amit el sem hinnél. Pl: van-e különbség metodista és muszlim között? Ez komoly, fél órás fejtörés és elmélkedés volt belőle! Ilyen jártassággal szerinted van esély a nemzetközi hírek súlyának a felbecsülésére? Nézd meg a hírműsrokba kerülő híreket, interneten eléred a főbb magyar tévécsatornákét. Magad is láthatod mennyire nyitottak a nemzetközi hírekre. Ezeket az sem érdekli, ha egy szomszédos országban háborús helyzet van.

teremtett ember 2017.01.18. 20:27:09

@alexa_szendrey: Nagyon egyet kell,
hogy értsek, ami a szakmai felkészü-
letlenséget illeti. Egy alkalommal né-
zem az M1 valamelyik híradóját és
éppen a Tisza folyó volt a téma egy
tudósításban. Ha jól emlékszem Zá-
hony térségéből jelentkezett be egy
hölgy. A tudósításban azonban folya-
matosan a Dunáról beszélt. A stúdió-
ban ülő műsorvezető óvatosan meg-
kérdezte, hogy nem a Tiszánál tar-
tózkodik -e. Mire a hölgy belenézett
a jegyzeteibe és annyit mondott nagy
nyugalommal, hogy neki a papírra Du-
na van írva. Óriási fiaskó! Ennyit a
szakmaiságról, amit élő adásban
hallhattak és láthattak a nézők. Tör-
tént mindez tavaly a királyi tévében.

l.gabi 2017.01.19. 00:01:11

@alexa_szendrey: Rendben, értem. Ez esetben tényleg megérné valamit csinálni, mert ezek nem lennének erős versenytársak.